EGYensúly

Egyedül vagyok, kicsi vagyok, semmihez sem értek, alkotói válság.

Általában ilyenkor hangosan dübörög az agyam, és ontja a kifogásokat, lehet, te is ismered ezt az állapotot, vagy ha nem , már hallottál olyanról, akinek ilyen a belső monológja:-). Két ordibáló önsajnálat között Valami csöndesen mégis az ellenkezőjét súgta: „Nem vagy egyedül! Add át magad, csak tedd a ceruzád a papír közepére…” Mivel egyre hangosabban hallottam a biztató hangot, ahogy kerekeztem haza a pármai macskaköveken, mire az ecseteim közelébe értem, már benne volt a szívemben a kép körvonala. 

Gyertyagyújtás. 

Megmutattam pár angyalhavernak, ami épp a szívemben volt, és már hasítottam is a papírt, radírozás nélkül. Villámgyorsan kerekedet a kép alapgondolata. Tudtam, hogy egyfajta egyensúly jelenik meg előttem, de még soha nem meditáltam ezen a szép magyar szón. Pedig ezt jelenti:

Ha az EGY-en, az EGÉSZ-en, azaz Istenen van a súlypontod, ha rábízod az Életedet, akkor vagy egyensúlyban. Mihelyst az elmém átveszi az irányítást, kételkedek, ítélkezek, hasítom a világot  jóra és rosszra, máris kibillentem az egység állapotából. Azért itt pontosítsunk: ezeket a szavakat is az elmém használatával írom, tehát most is működtetem, de tudatában vagyok annak, hogy Valaki működteti épp ezt az önfejű, mégis tanulékony és logikát kedvelő rendszert.

Imakép ez, formába foglalva az elragadtatás pillanatát, amikor megkönnyebbülök, mert az élet súlya nem összenyom, és nem töri immár a vállamat, hanem annak van átadva, akié valójában a szívünk, akit mindenben keresünk, és akit magunkban és mindenben végre megtalálunk.

Legyen bennünk EGYensúly!

Legyen így most.