Fényima

Így készült videó itt: FÉNYIMA VIDEÓ
Ezt az imát egy manikeizmusról szóló előadásban találtam jó pár évvel ezelőtt. A szívembe talált egyből, azóta ezt imádkozom azokban a csöndes pillanatokban, amit kiszakítok magamnak a nap pörgéséből. Főleg a zuhany alatt jó mondogatniJ Így hangzik:

Tisztíts meg engem Istenem.

Tisztítsd meg belsőmet, külsőmet.
Tisztítsd meg testem, lelkem, szellemem.
Növekedjenek bennem Fénymagok, hogy fáklyává lehessek.
Hadd legyek láng!
Hogy önmagamban mindent, és  magam körül is mindent
Fénnyé változtathassak át!
Legyen így most!

Megdöbbentő, hogy ez az ima nem könyörög, igaz? Mégis, alázat van benne, és miközben mondom, elönt az a paradox érzés, hogy az elmém kihez szól bennem…hogy van bennem egy folyamatosan figyelő, szavakkal nem szólaló, nem ítélő jelenlét, ami térdre kényszeríti a Tudatot.

Persze nem magamat akartam megfesteni ima közben, hanem az érzést, amit kelt bennem az ima. Amikor gyertyát gyújtok és szívemből elmondom ezt az imát, sokszor van olyan érzésem, mintha a testem óriásira nyúlna, plafontól a pincéig érek(pedig most épp az 5.emeleten lakunk)

Engem is meglepett a kép alakulása, a női alak agancsokat növesztett előttem, lábához kucorodott két oroszlán, a lángvirágok kinyíltak körülötte, nekem meg alkalmam nyílt elégetnem még néhány kósza, terhessé vált gondolatot a munka hevében.

A Felemelkedés angyalát idéztem hozzá minden alkalommal.

Ha van kis időtök elidőzni a képen, remélem, bennetek is láng lobban és hamuvá ég pár gátló gondolat.

Köszönöm a Legfelsőbb Tudatosságnak, hogy bennem is van és hogy hozzá kapcsolódhatok ilyen csodás módon.

Nimród nyila

Megcélozni a legfelsőbbet.Célba venni ugyan abban a pillanatban a szívünk közepét.

Állhatatosság, őszinteség. Tudom, miben veszek részt. 

Ami kifelé röppent belőlem, az megindul befelé is. Önvizsgálat és összpontosítás. 

Az íj egyik felét a szívből kilépő, a másik felét a harmadik szemen keresztül áramló életerő kígyó segít megfeszíteni. 

Nimród alakja egy csillagösvényen térdel. Ez a csillagösvény a nyilas és ikrek tengely mentén áthaladó Tejút, az élet és teremtés tengelye. Köszönöm, hogy áthaladhatott rajtam ez a kép. 

"Feszítse íjunkat a Tudatosság és Szeretet." Legyen így most.

Videó itt:

https://www.youtube.com/watch?v=I2QAJ2OM91khttps://www.youtube.com/watch?v=I2QAJ2OM91k

Szövetség

Így készült videó:

Az utolsó másfél év tanulságát látod ebben a képben. Igaznak hitt eszmék újra gondolása, helyettük egy kiegyenlített, igazabb kép kivetítése. Olyan mérleg, aminek mindkét serpenyőjébe egyenlő súlyt raktam. 

Szepes Mária néni dedikált nekem így egy könyvet sok évvel ezelőtt:

„…Kívánom, hogy a sokszor nehéz embertársain keresztül megértse, és szövetséget kössön saját magasabb Önmagával! ...”

Valóban, egy olyan konkrét emberi kapcsolódásomon keresztül szűrődött le bennem ez a kép, ami számomra szent, még ha nem is vérkapcsolat, egy barátság kapcsán. Itt találkoztam szembe azzal a hiányossággal, amit tapasztalattal és belátással be kellett foltozni RAJTAM. Minden, ami a személyiség fejlődésemből hiányzott, ott volt előttem: önbecsülés, anyagi teremtés, magamért való kiállás szükségszerűsége. Egy másik ember által felmutatott erények, és még ha nem is a legfinomabb módon, de mégis szükségszerűen rászorítva engem a belátásra, hogy itt az idő felnőni ezekhez az értékekhez is. Megértettem, és sok energiát tettem bele, hogy az eltolódott súlypontot újra az összekapcsolódó kezekre toljam, „amit össze kötöttek az angyalok”. Hála és köszönet érte ezerszer is.

Így, még ha ellentétes irányba is néznek a képen szereplő női alakok (más sorsfeladatok, más nézőpontok, más irányok a világban), mégis közös gyökérből táplálkoznak. Mindkét oldalon egyenlő súllyal láthatod az egymásnak LÁTSZÓLAG ellent mondó dolgokat; éjjelt és nappalt, sötétet és világosságot, az érzelmi oldalt és analizáló értelmet. Egymás mellett, vállukat összevetve hunyják le szemüket a világi (virági) dimenzióban, és Egy cél felé összpontosítják lényüket. Egy magasabb… a legmagasabb dimenziót megcélozva: a liliomban kinyíló, saját teremtő energiáját tudatosan árasztó, magára ébredt emberi létforma felé. A tudatalattiban hömpölygő fixációk, gondolatsémák, érzelmi beállítódások tudatossá emelése (a föld alatt hömpölygő vízfolyam halai) és a segítő erők (fehér ló, főnix madár) támogatása felé.

Vagy ha így tetszik: egy emberen belül az ellentmondásos szerepszemélyiségek közötti kiegyenlítődés, a hiányzó energiák bevonzását megcélzó kép ez. Rezegje be ezzel a tudatossággal a teret ott, ahol van. Legyen így most.

Everness love

Egy kép a fiunknak. Nagy pocakkal, szülés előtt akasztottam az ágya felé.

Marci már pocak előtt is sokat volt velem. Akkor még név és növekvő testecske nélkül, egy erős érzésként, sugallatként, hangként a szívemben, körbe ölelő szerelem formájában.

Valós esemény a kép alapja, tavaly az Everness fesztiválon mutatta meg Marci, miért szeretne velünk lenni: egyik este fáradtan a szállásom felé vettem az irányt, mikor erősen megéreztem a jelenlétét... kért, hogy menjek még a színpad felé. Ima szerű zene szólt, a zenészek előtt a hallgatóság a földön ült, a fények kialudtak, csak a csillagok világítottak fölöttük, ahogy fogták az emberek egymás kezét, átadva magukat a zene magasba repítő hullámainak. Rögzült bennem a pillanat, ahogy álltam az összekapaszkodó tömeg előtt. Igent mondtam magamban erre a küldetésre. Zene. Öröm. Összetartozás. Felemelkedés.

Azért festettem ezt a képet, hogy el ne felejtsem, milyen volt, amikor még nem kicsi babatesten keresztül nézett rám. Hogy milyen érzés volt a jelenléte, ahogy türelmesen kivárta, míg elkészülünk az új szerepeinkre.
Talán amikor ránéz majd erre a képre, ő is emlékezni fog, mit mesélt magáról szavak nélkül, még mielőtt megfogant volna. Hogy tudja, volt is, és lesz is ez előtt a test előtt és miután elhagyja majd, akkor is...mindig, örökké.

Azon a fesztiválon sokszor üzent nekem, vagy én voltam sokkal nyitottabb az átlagosnál(ezúton is áldás és köszönet a fesztiválon jelenlévő összes embernek és külön a szomatodrámás csoportnak, általuk kapott terápia rengeteget oldott az anyaság megélésének gátján bennem).
Szóval elmondhatom, hogy olyan jó volt a fesztivál, hogy idén el sem jutottam... mert pont akkoriban született Marci:-)))
Remélem, jövőre ott találkozunk.

Az Életbárka útja-szülővé válás ünnepe

Ez a kép annak az Életbárka képnek az egyenes folytatása, amelyet már egy korábbi bejegyzésben láthattatok.

Míg az első kép célja az volt, hogy egy élettelen, elhagyatott bárkát végre vízre bocsájtsak, és tudatosítsam, hogy az Élet magja igen is benne van, és csírába, majd szárba fog szökkenni, addig ez a hajó már az Élet kibontakozott, magát anyagban is megmutató Teremtéssel „terhes”.
Az első képen a víz még háborgó, nagy érzelmeket kavargató tömege kissé félelmetes, örvénylő vízi állatokat rejt, addig ezen a képen a víz (az Élet Vize) már csendes, nyugodt, felületén tisztán tükröződnek a felette, rajta megjelenő dolgok. Felszíne alatt halak mozognak, de indulatoktól mentesen kavarognak a bárka körül. Szimbóluma ez a letisztult, megnyugodott érzelmi szférának, előkészítése a születendő gyermek sima utazásának lefelé.

A festménynek elsődleges célja, hogy bemutassa azt az önátadást, önfeladás érzést, amivel IGEN-t mondunk nőként a befogadásra, megtermékenyülésre, illetve hogy a lehető legmagasabb rezgés szintű létezőnek nyithassunk Kaput, aki hozzánk csatlakozik a várandósság során.
Festése alatt az Alkotás angyalát és a Szeretet angyalát hívtam a kép mellett meggyújtott gyertyákhoz, az ő energiájukkal telítődve raktam a ceruzámat a papír közepére és tettem az utolsó ecsetvonásokat is. Ez az energia – a legmagasabb Szeretethez való kapcsolódás, és annak magunkon keresztül való átengedése – sűrűsödik abban a térben, ahol a kép megtalálja a helyét.(már megtalálta:-)

A bárka felett megjelenő hatalmas lény a közvetítő, aki a Külön Útra tévedt lelket segíti tapasztalni, élni az anyag káprázatán keresztül, hogy ne csak higgye, hanem tudja, átégve mindenen, hogy nála a helyes út, benne a megváltás. Valójában egyek, mint ahogy az arc és a hatalmas, felfelé szárnyaló madár összeolvad. A közvetítő-bár meg nem nyilvánult marad- része minden anyagban létezőnek, mint megsemmisíthetetlen belső lényeg.
A dualitás két szimbólum már megjelenik az arca mellett: az Idő és az Életfa, mely ketté osztja a világot nappalra és éjszakára, jóra és rosszra.  Elindul a törvény: mint fent úgy lent.

A bárkában a várandós anya ül egy lótuszvirág felett, mely szimbóluma a tökéletes tisztaságnak. (tudósok rájöttek, hogy a lótusz virágának van egy olyan tulajdonsága, hogy semmi nem tapad rá, bármilyen anyagot- akár még a pillanatragasztót is- leperget magáról) Ezzel a tisztasággal a szívünkben várjuk a gyermeket, amit csak akkor élhetünk meg igazán, amikor szülőkké válunk.
Kívánom, hogy aki a képet nézi, töltse el ez a tiszta szeretet. Legyen így most.

EGYensúly

Egyedül vagyok, kicsi vagyok, semmihez sem értek, alkotói válság.

Általában ilyenkor hangosan dübörög az agyam, és ontja a kifogásokat, lehet, te is ismered ezt az állapotot, vagy ha nem , már hallottál olyanról, akinek ilyen a belső monológja:-). Két ordibáló önsajnálat között Valami csöndesen mégis az ellenkezőjét súgta: „Nem vagy egyedül! Add át magad, csak tedd a ceruzád a papír közepére…” Mivel egyre hangosabban hallottam a biztató hangot, ahogy kerekeztem haza a pármai macskaköveken, mire az ecseteim közelébe értem, már benne volt a szívemben a kép körvonala. 

Gyertyagyújtás. 

Megmutattam pár angyalhavernak, ami épp a szívemben volt, és már hasítottam is a papírt, radírozás nélkül. Villámgyorsan kerekedet a kép alapgondolata. Tudtam, hogy egyfajta egyensúly jelenik meg előttem, de még soha nem meditáltam ezen a szép magyar szón. Pedig ezt jelenti:

Ha az EGY-en, az EGÉSZ-en, azaz Istenen van a súlypontod, ha rábízod az Életedet, akkor vagy egyensúlyban. Mihelyst az elmém átveszi az irányítást, kételkedek, ítélkezek, hasítom a világot  jóra és rosszra, máris kibillentem az egység állapotából. Azért itt pontosítsunk: ezeket a szavakat is az elmém használatával írom, tehát most is működtetem, de tudatában vagyok annak, hogy Valaki működteti épp ezt az önfejű, mégis tanulékony és logikát kedvelő rendszert.

Imakép ez, formába foglalva az elragadtatás pillanatát, amikor megkönnyebbülök, mert az élet súlya nem összenyom, és nem töri immár a vállamat, hanem annak van átadva, akié valójában a szívünk, akit mindenben keresünk, és akit magunkban és mindenben végre megtalálunk.

Legyen bennünk EGYensúly!

Legyen így most.

Castell'Arquato

Egy új blog

Elindítottam egy új blogot. No, nem azért, mert a Szerencsédhogy blogot akarom lecserélni, egyszerűen csak a téma "komolysága" megköveteli a vadiúj különálló oldalt, hogy ne keveredjenek a dolgok. Röviden csak ennyi: mesekönyv a szelektív hulladékgyűjtésről. Bővebben pedig rákkanttinthatsz itt: Hulladék Históriák.

A banda

Igazi maffia csapat, középen a Don, mellette hű csatlósai.. Ártó, rontó, rossz álmokkal táplálkoznak és éhesek!(35x50 cm)

HÚ